|
Kedves [NAME]
„A fény megvilágít, az árnyék pedig tanít.”
 Még csak pár hét telt el, hogy Karácsony Szent Ünnepén megszületett a Fény, és alig egy hete, hogy a szilveszteri ünnepi hangulatban az idő táncparkettjén „áttáncolhattunk” az Új Évbe. Vízkeresztkor búcsút vettünk az ünnepi díszektől, otthonunkba is visszatért a hétköznapok hangulata. A nappalok – még ha egyelőre csak is mértékben is – egyre hosszabbak, egyre több részünk van a fényből, a világosságból. Ha pedig odafigyelünk rá, akkor meghallhatjuk, hogy egy-egy madár eltévedt csivitelése a lassanként közelgő tavasz eljöveteléről üzen. A természetben az idő haladtával egyre nagyobb szerepet kap a Fény, a Nap melege, hogy éltető sugaraival megolvassza a téli fagypáncélt, és a szunnyadó élet a tavasz tündéreinek léptei nyomán újra teljes pompájában megmutatkozhasson.
Az ünnepek hangulatától távolodva azonban hajlamosak vagyunk visszazuhanni a szürke hétköznapokba, a problémákba. Habár a természetben egyre több a Fény, bennünk az ünnepeket elhagyva mégis elhomályosodhat, és rövidebb-hosszabb időszakokra akár el is tűnhet. Bár teljesen nem tud eltűnni, hisz Belső Isteni Fényünk mindig velünk van, ez éltető forrásunk, ennek köszönhetjük földi életünket. Csak hangulatunk szürke, néha pedig sötét felhői takarhatják el, ahogy az égen is a felhők a Napot. Ez az a Fény, ami a Szeretet Ünnepén teljes pompájában ragyog a legtöbb ember szívében (mert aki ilyenkor is „gond-felhőkkel” takarja, annak ilyenkor sem tud ragyogni), és ez az a Fény, amelynek ragyogását az ünnepek elmúlásával is őriznünk kellene minden körülmények között. Ez kellene, hogy legyen a prioritás, a legfontosabb dolog a hétköznapok forgatagában, és minden más csak ezután kellene, hogy következzen. Mert ez az a Fény, ami a szürke, problémás, nehéznek tűnő mindennapokat értékes, emelő tapasztalássá változtatja. Ez saját Isteni Lényegünk, amely összeköt bennünket a Mindenség Forrásával. Ha pedig szüntelen kapcsolatban vagyunk ezzel a Forrással, akkor rá tudunk helyezkedni az Élet Áramára, amelynek segítségével sokkal könnyebben nézünk szembe az Élet Kihívásaival.
Keressük az Élet Napos Oldalát, Lelkünk Fényes állapotát: fókuszáljunk az Örömre, a helyzetben megbújó Tanításra, az Élet Ajándékaira. Mert minden nap tartogat ajándékot, de csak Tudatosságunk Fényét őrizve láthatjuk meg őket. Már maga az is ajándék, hogy Isteni Részünk, Lelkünk révén részt vehetünk a Mindenség Táncában. Ebben a „táncban” tapasztalásaink révén Isteni Részünk gazdagodik, és a Mindenség Forrásával való kapcsolata révén gazdagítja az Univerzumot. Mindannyian egy különleges küldetés, az Isteni Terv része vagyunk, amelyben akkor tudunk eredményesen közreműködni, ha Isteni Fényünket őrizzük és követjük az általa megvilágított utat.
Ha az Élet egy-egy kihívása nehezebb időszakot hoz, akkor különösen ügyeljünk arra, hogy őrizzük a Belső Fényt. Ugyanis, ha ezt tesszük, akkor ezeket az időszakokat nem elszenvedjük, nem büntetésként, sorscsapásként, akadályként éljük meg, hanem tudatosan, Belső Vezetőnk által irányítva, meglátva benne a tanítást, ami elvezet a Felismerés Fényéhez, hogy újra beragyoghassa Életünk Egét Belső Napunk. Ne hagyjuk, hogy Életünk Egét gondolataink szürke felhői teljesen beburkolják, és ezáltal elhomályosítsák Belső Látásunkat. Ahogy az égen is a felhők mögött mindig süt a Nap, ugyanúgy Életünk Egén is mindig süt Belső Napunk, csak hamis gondolatfelhőink, az ego játszmái (félelem, önsajnálat, illúziók, elvárások, görcsös ragaszkodás dolgokhoz és élethelyzetekhez, újra és újra ismételt gondolat minták, stb.) takarhatják el, és akadályozhatják abban, hogy Életünket beragyogja.
„A nyomott hangulatok tétlenségi vákuuma a mélységből vonz be hatásokat. Ha magasabb vágyakozásod holdkelyhét a tiszta fény örökké zuhogó forrása felé fordítod, egész lényedet feltöltheted gyógyító áramaival.” (Szepes Mária)
 Azt pedig, hogy süt-e a nap, vagy felhők borítják Életünk Egét, csakis a dolgokhoz, helyzetekhez való saját hozzáállásunk, viszonyulásunk, gondolkodásmódunk határozza meg. Ahogy az égről sem lophatja el senki sem a Napot, ugyanúgy saját Életünk Egéről sem Belső Napunkat. Csak mi idézhetjük elő, hogy felhőbe vagy ködbe burkolva eltakarjuk magunk elől. Minden élethelyzetben miénk a VÁLASZTÁS, hogy egónk sötét gondolatai miatt „pokoljárásként”, vagy tudatosságunk megvilágító, felfedő fényével tanító kalandként éljük meg az aktuális történést, belső folyamatot. Látásmódunk fókuszát mindig mi állítjuk, és ez az, ami egyedül befolyásolja, hogy miként látunk, élünk meg egy helyzetet. Bármilyen nehéz élethelyzetben is vagyunk, de akár egy egyszerűbb problémában se feledjük a megerősítést: „A Fényemet nem adom!” Belső Vezetőnk kezében mindig ott van a Lámpás, sose felejtkezzünk meg róla. Használjuk, világítsuk meg vele az adott helyzetet, hogy fejlődésünket szolgáló üzenete megmutatkozhasson előttünk.
Ez akkor is nagyon fontos, ha valamilyen örömteli, eksztázis élményben van részünk. A túlzott mértékű öröm ugyanúgy stressz-forrást jelent a test és lélek számára, mint a negatív érzelmek: felborítja egyensúlyunkat, és az utána megélt zuhanás szintén „pokoljárássá” változtatja életünket. Ahogy Szepes Mária alábbi idézete is szépen illusztrálja ezt:
„Az egzaltált öröm Mája varázslat: káprázat, látszat, mert nem igaz. Nem valódi jelenlét a gyógyító öröm áramában, hanem lendületvétel a bánathoz, az elégedetlen ingerültséghez vezet. A tiszta derű maradandóan átvilágít, nem függ kortól és külső eseményektől.”
Akár túl mélyre zuhanunk, akár túl magasra repülünk, sérülünk. Az első esetben szárnyainkat törhetjük, az utóbbiban pedig megégethetjük őket. Törött vagy égett szárnyakkal pedig nem lehet repülni. Válasszuk inkább a hétköznapok áramlatain való lebegést, figyeljük fentről, magasabb nézőpontból életünk eseményeit, így őrizhetjük meg egyensúlyunkat, és ezáltal Belső Fényünket, Tudatosságunkat is.
Segítségünkre lehet ebben az alábbi Fény Mantra:
„A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok.”
 Legfontosabb dolgunk életünk minden napján: őrizni a Belső Fényt. Minden más ezt követően már magától megmutatkozik, megoldódik. Ha úgy érezzük árnyék van az életünkben, hívjuk segítségül Belső Vezetőnk Lámpását, és biztosak lehetünk benne, hogy segítségével feltárul a követendő Út.
Belső Fénye szüntelen ragyogását és Fénnyel teli Új Esztendőt kívánok Önnek!
Üdvözlettel: Tuboly Beatrix
Ha úgy gondolja, hogy hírlevelem témája más számára is érdekes lehet, akkor változatlan formában és tartalommal tovább küldheti ismerosének. Médiában való megjelentetési szándék esetén, kérem, minden esetben vegye fel velem a kapcsolatot.
Ha valaki mástól jutott el Önhöz hírlevelem, és a további számokat szeretné megkapni, akkor iratkozon fel a http://www.lelekvirag.hu/ oldalon.
Korábbi hírleveleimet honlapomon a "Hírlevél archivum" menüben találja meg.
|
Hírlevél archívum 