A Bach-virágterápia betegségképe

„A betegség nem kegyetlenség, nem is büntetés, hanem egyfajta korrekció. A lélek eszköze, amellyel rámutat hibáinkra, hogy visszatartson a nagyobb tévedések elkövetésétől, megakadályozza, hogy további kárt okozzunk, és visszavezessen az igazság és fény útjára, amelyről soha nem kellett volna letérnünk.” (Dr. Edward Bach)

Minden embernek megvan a maga helye, szerepe, sajátos képességekkel és adottságokkal rendelkezik, megvan az életterve. Mindegyikünk halhatatlan lélekkel rendelkezik, ez valódi énje, mélymagja, az aki tulajdonképpen ő. Emellett mindenki halandó személyiség: ez az az énje, amit a Földön megtestesít. A lélekkel szoros kapcsolatban áll a felsőbb én, ő a közvetítő a lélek és a személyiség között. A lélek ismeri az ember mindenkori életfeladatát, és arra törekszik, hogy az életfeladatot a hús-vér személyiség által és a konkrét realitásba átültesse.

Életfeladatunk tartalma, amit a személyiségnek kell kifejeznie, nem konkrét természetűek, hanem inkább felsőbb eszmei kvalitások. Ide tartozik pl. a szelídség, az erő, a bátorság és az állhatatosság, a bölcsesség, az öröm és a céltudatosság. Ha ezek a potenciálok nem valósulnak meg, előbb-utóbb ellentétes érzés támad: a boldogtalanság. A ki nem fejezett, meg nem valósított erények árnyoldalukban jelennek meg „hiányosságként” – mint például a büszkeség, a kegyetlenség, a gyűlölet, az egoizmus, a tudatlanság, a mohóság. Ezeket a jellemgyengeségeket Dr. Edward Bach az emberiség alapbetegségeinek és a testi megbetegedések igazi okainak nevezi.

Egészség: ha a személyiség a lélekkel teljes összhangban cselekedne, úgy az ember teljes harmóniában élne. Az univerzális teremtőenergia szabadon áramlana, és a személyiség életpályáján kifejezésre jutna. Az ember erős, egészséges és boldog volna a nagy kozmikus energiatér harmonikusan vibráló részeként.

Betegség: mindenütt, ahol a személyiség nincs összhangban a lélekkel és a nagy kozmikus energiatérrel, diszharmónia, zavar, torzulás, energiaveszteség uralkodik. Ez eleinte negatív lelkiállapotként, később a betegségekre való hajlamban, végül a megbetegedésben mutatkozik meg. A testi megbetegedés az utolsó helyrehozható figyelmeztetés.

A betegségek okai:

• A személyiség nem hallgat belső irányításának útmutatásaira, és nem cselekszik élettervével egybehangoltan, hanem abban az illúzióban él, hogy teljesen önálló, materialista szemléletével csak azt fogadja el, ami látható és tapintható.

• A személyiség vét az „egység elve ellen”. Ha a személyiség felsőbb énjének és lelkének szándékai ellenére cselekszik, úgy tettei automatikusan a nagyobb egység érdekei ellen is irányulnak, azon egység ellen, amellyel lelke is energetikai összeköttetésben áll.

Dr. Edward Bach felismerései

• Hasonló személyiségű és kedélyű betegek esetén függetlenül a fizikai panaszoktól ugyanaz a szer bizonyul hatásosnak.

• Az emberek mindegyike valamilyen jellegzetes alkati csoportba tartozik.

• A betegek között nem az a hasonlóság, hogy ugyanattól a betegségtől szenvednek, hanem az, hogy hasonló módon reagálnak problémáikra.

• A beteg személyisége sokkal fontosabb a testi panaszoknál – a valódi gyógyítás alapelve nem a betegség, hanem a beteg kezelése.

• Csak és kizárólag a beteg lelki-érzelmi állapota a mérvadó, a testi panaszok csak abban az értelemben érdekesek, hogyan reagál ezekre a beteg.