|
„Valahol, egy kert végében elfeledkeztek egy faládáról, amelyben eredetileg szépen fellazított, néhány centiméter vastag homok volt. Az évek múltak, váltakoztak az évszakok. Szél, eső, jégeső, vihar, forró nap, zivatar mind nyomot hagytak rajta. Amikor rátalált valaki, már egyáltalán nem hasonlított eredeti állapotára, formája megváltozott. Szabálytalanságok, deformációk, behegesedések, megkeményedések keletkeztek rajta, a szél hordta szennyeződés rárakódott. Egy tibeti hangtálat tettek a homokláda közepére és megütötték. A rezgések átterjedtek a homokon és az egész faládán. Újra és újra hangzásba hozták a tálat, s a rezgések gyengéden, de szakadatlanul átdolgozták magukat az alaktalan, elkérgesedett, megkeményedett homokon, és idővel az egy megtisztult, új, harmonikus formát vett fel.”
|
