Hiszen a világválság nem más, mint a világlélek egyensúlytalansága révén kialakult „testi tünet”, amelyre, mint egyetlen betegségre sem megoldás, ha folyamatosan a tüneteket hangoztatjuk. Ha például fáj valakinek a torka, attól még nem fog meggyógyulni, ha egyfolytában csak azt hajtogatja, hogy „fáj a torkom”. A gyógyulást az fogja elhozni, ha az illető megtalálja, hogy milyen lelki egyensúlytalanság vezetett a testi tünethez, és azt az egyensúlytalanságot számolja fel (a torokfájás példánál maradva: mi az, amit nem mondok ki, milyen helyzetekben nyelek folyamatosan, milyen helyzetekben tagadom meg önmagam - mert ezek energetikai blokkot okoznak a torokban, ami aztán torokgyulladáshoz vezet). Ugyanígy a világválságot is csak az gyógyíthatja meg, ha a világ (vagyis az azt alkotó emberek, nemzetek) szintjén felszámoljuk a valódi okot, megtaláljuk, hogy mi billentette ki a világ lelkét egyensúlyából.

A média semmi mást nem tesz, mint a tünetekről, és a tüneteket elnyomó intézkedésekről szajkózza a híreket, ráadásul ezzel tovább növelve az emberekben már amúgy is jelenlévő félelmet, bizonytalanságot, szorongást. Ezek a lelkiállapotok pedig csak még jobban beleragasztják az embereket a bajba, ahelyett, hogy a kilábalás felé vezetnék őket. Hallhatunk arról, hogy melyik országban milyen formát ölt a válság (a világ egyes részein milyen „betegség” vagyis tünet formájában jelentkezik a probléma), milyen további kísérő tüneteket idéz elő a fő tünet (pl. elszaporodó csődök, létszámleépítések, bűncselekmények, öngyilkosságok, stb.), és hallhatunk arról, hogy az egyes kormányok milyen tüneti kezeléseket próbálnak alkalmazni. Merthogy a kormányzati intézkedések ugyanolyanok, mint amikor a tünetek figyelembevételével az orvos valamilyen kémiai gyógyszert ír fel a betegnek. A gyógyszerek, ahogy a kormányzati intézkedések is, csak a tüneteket nyomják el, de a betegség, a válság valódi okát nem kezelik. És lehet, hogy a felszínen lévő tüneteket sikerül megszűntetni, de mivel a valódi okot nem szűntetik meg, ezért újabb tünetek ütik fel magukat, de más helyen, és más formában, ahogy hasonló kezelés esetén a beteg ember testében is.

Erre nagyon jó példa az elmúlt években megsokasodott természeti katasztrófák száma. Ezek is a világlélek üzenetei voltak az emberiségnek, hogy másként kellene csinálni dolgokat. De ezek a tünetek az emberek többségének sajnos még nem voltak elég erős figyelmeztetések, így most a világlélek olyan tünetet keresett magának, amelyre már mindenki odafigyel. A világ pénzügyi válsága az anyagi javakon keresztül minden embert testközelből érint (erre már sokkal kevesebben tudnak úgy reagálni, hogy „szerencsére nem minket sodort el az ár, a forgószél”, stb.). Mivel sajnos ma az emberek többsége még az anyagi világ illúziójába ragadva él, így a bölcs világlélek tudta hol kell tüneteket produkálnia, hogy az emberek elkülönült, anyagi javakba merült álomvilágukból felébredjenek. A világválság emberekre tett hatásával pedig visszahat a környezeti problémákra is. Ugyanis a válság következtében az emberek jobban visszafogják költekezéseiket, takarékoskodnak. Még jobban meggondolják mennyi gázt, vizet, villanyt fogyasztanak. A vállalkozások is sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a költségeik lefaragására. Mindezek javítják a természeti kincsekkel való gazdálkodást, és kevésbé pocsékoló magatartásra ösztönzik az emberiséget. Vagyis az egyéni szinten való takarékoskodás automatikusan magával vonja a természeti kincsek gazdaságosabb felhasználását. És biztosan az sem véletlen, hogy az autóipar az egyik, válság által leginkább érintett ágazat. Túl nagy már a légtér szennyezettsége, ha az emberek maguktól nem fogják vissza a káros anyag kibocsátást, akkor majd az anyagi javakon keresztül a világlélek ezt is kikényszeríti.

Visszatérve a tüneti kezelésre, nem azt akarom mondani, hogy arra nincs szükség. Mint ahogy a testi betegségeknél is szükség lehet orvosi beavatkozásra, ha a tünetek formája és mértéke már ezt elkerülhetetlenné teszi. A baj az, ha csak a tüneti kezelést alkalmazunk, amely önmagában nem oldja meg a problémát, csak ha a lelki, szellemi háttérrel is foglalkozunk. Ráadásul bármely betegséggel, tünettel szembeni harc, csak erősíti a betegség létét, hisz bármi, ami ellen harcolunk, csak erősödik, mert a harccal folyamatosan energiát adunk neki. A helyes út, ha nem az ellen harcolunk, amit szeretnénk megszűntetni, hanem annak érdekében teszünk, amit el szeretnénk érni. (Ahogy Teréz Anya is mondta: majd akkor csatlakozik a tüntetőkhöz, ha nem a háborúk ellen tűntetnek, hanem ha a békéért szállnak síkra.) Ugyanígy nem az a megoldás, ha egyik vagy másik párt mellé állva hangoztatjuk, hogy nekik van igazuk, és ők tudják az ország megváltására a „gyógyszert”. Mert bármelyik párt mellé is állunk, ez magában hordozza, hogy a másik párttal szembeni álláspontot választunk. És ez megint csak harci hozzáállást jelent, márpedig semmi nem lehet megoldás, ami a világot, az országot, egy közösséget akár csak két részre is osztja. A kivezető út az Egység és a Szeretet útja, amikor Egy-ként vállaljuk, hogy a saját kereteinken belül részt veszünk a valódi okok felszámolásában.

És ugyanígy helytelen pártokat, kormányokat, gazdagokat, stb. okolni a jelenlegi helyzetért. Mert ez megint csak az elkülönültség, az ego útja. A kialakult helyzet az emberiség, vagyis mindannyiunk felelőssége, bűnbak kereséssel csak gátoljuk, hogy a világ elindulhasson a gyógyulás útján. A világ lelke csak tükör az emberek lelkének, amelyek összessége tükröződik a világ lelkében. Így a legfontosabb, hogy megvizsgáljuk a saját egyéni szintünkön, mivel járultunk hozzá, hogy ez az állapot alakuljon ki, vagyis fel kell tennünk magunknak az alábbi a kérdéseket: „Az én lelkem hol nincs egyensúlyban?”, „Mely életterületemen nincs harmónia?”, „Én a saját életemben hol vétek az Egység és Szeretet ellen?”, „Mely életterületem van válságban, és az mire tanít?”, "Milyen élethelyzetben vonakodok megtenni egy lépést, hol  nem akarom vállalni a felelősséget a változásért?", "Mi az a terület, ahol valamilyen változtatást kellene eszközölnöm (pl. személyiség, gondolkodásmód, élethelyzet, stb.), ahol el kellene engednem valami régit, hogy az újnak legyen helye?". Ha megtaláltuk ezekre a kérdésekre a válaszokat, akkor a legtöbb, amit tehetünk magunkért, és ezen keresztül a világért, ha a saját egyéni szintünkön meghozzuk azokat a döntéseket, megtesszük azokat a lépéseket, amelyek helyreállítják a saját életünkből és környezetünkből elveszett harmóniát.

A megoldás pedig, ahogy Gandhi is mondta: „Magunk váljunk azzá a változássá, amit a világban is látni szeretnénk.” És Enstein szavai is segítségünkre lehetnek a kérdésekre adott válaszok megfogalmazásában: „Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel teremtettük őket.”

A fizikai világhoz tartozó dolgok vonatkozásában az emberiség óriási fejlődésen ment keresztül (pl. technikai vívmányok), de sajnos a lelki síkú fejlődés ettől jelentősen lemaradt (ezért fordulhat elő, hogy pl. a technika vívmányait vannak, akik rossz dolgokra használják). A világválság a világlélek felszólítása, hogy lelki és szellemi síkon is magasabb fejlettségi szintre kell lépnie az emberiségnek. Üzenete: „Ébredjetek emberek! Belefelejtkeztetek hamis énetek illúziójába! Álljatok meg, és gondolkodjatok! Tartsatok önvizsgálatot! Ébredjetek valódi énetek tudatára! Mert csakis igazi és isteni énetek az, amely tudatosságotok fényével megvilágítva az utat, kivezethet benneteket a válságból."

És minél több lámpás gyúl az emberekben, annál nagyobb lesz a világban is a világosság, amely elűzi a válság sötét felhőit, és egy új hajnal sugarai ragyognak fel a világ egén.

Tuboly Beatrix

Budapest, 2009. március 5.