élteti a földi létet.
Koreográfiája égi termekben született,
de előadni földi színpadra küldetett.


A lépések ritmusa a szíven keresztül ölt formát,
megvalósítandó a belülről fakadó mennyei kottát.
A földi színpad zsúfolt, egyszerre sok lélek táncol,
mozgásuk mégis összehangolt, harmonikus mámor.


Ki ösztönből, ki félig tudatosan perdül,
de mindegyik jelmeze földi anyagból készül.
A mennyei muzsikát láthatatlan Égi Kéz játssza,
dallama azonos, de ahány lélek annyi változatban járja.


Mindegyikük tánca egyedi, megismételhetetlen,
gyönyörű égi terv, földi leképezésben.
A színpad sosem üres, a táncosok egymást váltják,
kinek tánca véget ért, elhagyja a földi szférát.


Égi otthonában új táncára készül,
s mikor ideje eljő, ismét megtestesül.
A szüntelen körforgás Ég és Föld között zajlik,
és az isteni terv így bevégeztetik.

Tuboly Beatrix

Budapest, 2006. június 5. (Pünkösd)