Edward Bach 1886. szeptember 24-én született Moseley-ben, Angliában. Élete első éveiben gyenge egészsége miatt rengeteg gondoskodást igényelt. 16 évesen, az iskola befejezése után orvosi pályára kívánt lépni. Édesapja fémöntődéjében kezdett el dolgozni, hogy tanulásának költségei ne szüleit terheljék. Már itt, munkatársai között bepillantást nyerhetett az emberi lélek rejtelmeibe, s az itt szerzett tapasztalatok későbbi munkái alapjául szolgáltak.

Az embereket szemlélve rádöbbent arra, hogy az orvostudomány nem sokat tesz a tünetek kezelésén és elnyomásán kívül, ám Õ töretlenül hitt egy, a lelki szenvedéseken könnyítő és a testet is orvosló, egyszerű gyógyítási módszer létezésében. Feladatának érezte egy olyan gyógymód megtalálását és kidolgozását, amely minden betegséget orvosol.

Szülei segítségét végül elfogadva, 20 évesen a Birminghami Egyetem diákja lett. Már tanulmányai alatt megszülettek benne azok a felismerések, amelyek végül az általa kidolgozott módszer alapjaivá váltak. A kórtermekben járva azt látta, hogy a gyógyító eljárások gyakran fájdalmasak, némely esetben még a betegségnél is fájdalmasabb, s ez megerősítette meggyőződésében, miszerint a valódi gyógyításnak szelídnek, fájdalommentesnek és emberségesnek kell lennie.

1913-ban az egyetem elvégzése után először kórházakban dolgozott, majd később magán rendelőt nyitott, ahol hamarosan ki sem látszott a munkából. Ekkor érdeklődése az immunológia felé fordult, és azt remélte, hogy a bakteriológiában találja meg a választ a kérdéseire. Néhány évvel később egy másik orvosi irányzatban, a homeopátiában folytatta kutatásait, fejlesztette tovább és egyszerűsítette módszerét. A homeopátia atyjának, Samuel Hahnemann munkáinak tanulmányozása során rádöbbent, hogy Hahnemann száz évvel korábban felismerte azokat az igazságokat, amelyekre ő maga is rájött. Nézetei miatt az ortodox orvoslás hívei gyakran félreértették és munkáját megkérdőjelezték, s többször megfenyegették azzal is, hogy kizárják az Orvosi Kamarából. Mindez nem befolyásolta, mert megvolt győződve, hogy az eddigieknél hatásosabb gyógymódra lelt, így továbbra is folytatta kutatásait a homeopátiára épülve. A bélben található különböző organizmusokból homeopátiás eljárással szájon át szedhető vakcinákat, más néven Bach-nozódákat készített, amelyeket többszáz krónikus esetben kiváló eredménnyel használt.

Dr. Bach azonban szerette volna a nozódákat növényekkel helyettesíteni. Mivel kutatásai eleinte nem vezettek eredményre, és a tudomány sem adott kielégítő választ kérdéseire, ezért szilárdan hitt abban, hogy intuíciója vezeti majd el a helyes útra. 1930-ban Wales-be utazott, és itt találta meg az első gyógyíreket. Dr. Bach feladta jól fizető praxisát, korábbi kutatási dokumentációit megsemmisítette. Ettől fogva minden idejét a növények tanulmányozásának szentelte. Egy májusi reggelen, amint a harmatos réten sétált keresztül, hirtelen az a gondolat hasított belé, hogy minden harmatcseppnek tartalmaznia kell valamennyit annak a növénynek a tulajdonságaiból, amelyen található. A nap melege átjárja a folyadékot, ezért a harmatcseppek átveszik a növény rezgéseit. Így fedezte fel a vadon élő növények gyógyító tulajdonságainak egyszerű kivonási módszerét.

1929-1936-ig kizárólag a növényi eszenciákat használta betegei kezelésére, s az eredmények igazolták azt az elképzelését, hogy a valódi gyógyító erőt a természet jótékony fái és növényei hordozzák. Elérte célját, tiszta, fájdalmat nem okozó és egyszerű gyógyíreket sikerült kidolgoznia. Dr. Bach elégedett volt eredményeivel, mert az ortodox orvoslásban eltöltött hosszú évek kutatásai és tapasztalatai során nem talált a 38 növényi eszencia gyógyító erejéhez mérhető eljárást.

1936. november 27-én este, álmában érte a halál.

Rövid élete ötven esztendeje alatt fáradhatatlanul dolgozott, és egetlen cél vezérelte: egy tiszta és egyszerű módszer akart kidolgozni a betegségek gyógyítására. Egész élete a szolgálat és az adakozás jegyében telt. Jószívűsége oly határtalan volt, hogy sokszor még saját szükségleteiről is lemondott azért, hogy másokon segíthessen. Állandóan mosolygott, és mindig volt egy kedves szava mindenkihez. Ismerősei egy boldogságot és együttérzést sugárzó emberre emlékeznek, aki fedetlen fővel, hatalmas lépteivel, kezében sétabotjával, Lulu nevű spánieljével járta a mezőket.

Mély tisztelettel adózom Dr. Edward Bach munkásságának, és annak hogy ezzel a csodás módszerrel megajándékozta az emberiséget.