A mágneskőről már az ókori történetírók is említést tettek műveikben, a vallási, valamint a gyógyító szertartások színhelyéül szolgáló templomokban ugyanis fontos szerepe volt.

Az óegyiptomi hieroglifákon, valamint a Tigris és az Eufrátesz mentén talált szent írásokban, iratokban ugyancsak találunk rá említést.

Arisztotelész műveiben a természetes mágneskő gyógyító erejéről olvashatunk, a római tudós Plinius pedig szembetegségek gyógyírjaként említi. Plinius szerint a férfiak megőrizhetik nemzőerejüket, a nők pedig szépségüket egészen öregkorukig, ha egy darab mágnest hordanak maguknál. Egy másik forrás arról számol be, hogy Kleopátra egy mágneskövet hordott a homlokán, ettől remélve, hogy szépsége és fiatalsága örökre megmarad.

A régi korok tudósai vonzó és taszító ereje miatt férfias és nőies részre osztották föl, amit a történelem során felváltott a pozitív és negatív pólus.

A gyógyítók egy minden betegséget orvosló „csodaszerként” tisztelték, amely fájdalmat és a rossz közérzetet is képes elmulasztani.

Paracelsus, aki korának leghíresebb orvosa volt, igen behatóan foglalkozott a mágneses energia gyógyító erejével. Õ volt az első, aki kezelései során nagy jelentőséget tulajdonított a „polaritás” fogalmának, és az alkalmazott gyógymódtól függően használta a pozitív vagy a negatív pólust.

A XVIII. század vége felé – 200 évvel Paracelsus kora után – a mágneses gyógyítás virágkorát élte, egész Európa ennek lázában égett. A fellendülés egy fiatal orvosnak, Dr. Franz Anton Mesmernek volt köszönhető, aki a gyógyászatban élért feltűnő sikereivel hatalmas csodálatot és tiszteletet vívott ki magának. A történet Mesmer és egy jezsuita pap, Maximillian Hell találkozásával kezdődött. Mesmer több alkalommal is részt vett a pap mágnesvasérccel végzett kísérletein, amelyek annyira lenyűgözték, hogy később ő maga is belevetette magát e „varázskő” rejtelmeibe. Munkája során rájött, milyen elképesztő sikereket lehet elérni vele a gyógyítás terén, egy nap pedig valódi csoda történt. Mesmer mágnessel kezelt egy fiatal zongoraművésznőt, aki gyermekkorában vakult meg. Az ifjú hölgy egyszer csak ujjongva ugrott fel, és örömében így kiáltott: „Doktor úr, újra látok!” A hír futótűzként terjedt el Bécsben, nem telt bele egy éjszaka, és Mesmert csodadoktornak kiáltották ki, és rengeteg ember kereste fel, aki a mágnestől remélte gyógyulását.