|
A sejteket felépítő atomok pozitív töltésű protonokból és semleges neutronokból álló atommagból, valamint negatív töltésű, az atommag körül nagy sebességgel keringő elektronokból épülnek fel. A protonok saját tengelyük körül forogva pozitív töltést bocsátanak ki, így előállítják annak az energiamennyiségnek egy részét, amelyekre a sejtmagnak szüksége van. A semleges tulajdonságú neutronok olyanok, mint az „őrszemek”, ellenőrzik, hogy a rendelkezésre álló energiamennyiségnek megfelelő-e az összetétele. A negatív töltésű elektronok körpályán keringenek az atommag körül, ez segít abban, hogy az megőrizze egyensúlyát. Mivel az elektronok keringési pályája jóval nagyobb, mint a protonoké – utóbbiak csak saját tengelyük körül forognak – az elektronoknak nagyobb sebességgel kell mozogniuk, hogy összhangban legyenek a protonokkal. Ha lelassul az elektronok keringési sebessége, csökken a sejt negatív potenciálja, ami jelentősen megnehezíti, gátolja működését. Az elektronok tevékenysége akkor gyengül, ha olyan káros hatások érik a szervezetet, amelyek ellen már nem képes védekezni. Ezek a hatások lehetnek a mozgás- és oxigénhiány, a helytelen táplálkozás, a stressz, a rosszkedv, a szorongás, valamint a dohányzás, az alkohol- és a drogfogyasztás. Ha a károsító hatások bármelyike elhatalmasodik testünkön, az elektronok nem bírják tartani a tempót, és fokozatosan lelassul a mozgásuk. A neuronok ilyenkor minden erejükkel azon vannak, hogy megpróbálják uralni a zűrzavart, és helyreállítani az egyensúlyt. Ha az energia mennyisége ennek ellenére tovább csökken, a neuronok már képtelenek uralni a helyzetet, és megakadályozni az elektronszökést. Ilyenkor egyetlen esélyünk van, hogy megállítsuk a folyamatot, ha megfelelő mágneses energiával látjuk el a szervezetet.
A mágnesesség működését a sejtekben lezajló eseményekhez hasonlíthatjuk. A mágnesnek is van magja, amelyet pozitív és negatív mágneses tér vesz körül. A mágnes működését a sejtekben lezajló események tükörképének is tekinthetjük, hiszen mindkét esetben ugyanarról a folyamatról van szó. A kétpólusú mágneses energia egyik pólustól a másikig terjed, és közvetlen hatást fejt ki a magra, amely a két típusú erő viszonyát szabályozza, és csak akkor tudja elvégezni feladatát, ha a két pólus közötti feszültség egyensúlyban van. Ez a folyamat játszódik le a sejtekben is, amelyek kétpólusú tulajdonságuknak köszönhetően gondoskodnak arról, hogy mindkét energiafajta egyformán kifejthesse hatását, és a sejt megfelelően működjön. A mágnes sajátos módon akadályozza meg az elektronok szökését, olyan impulzusokat ad a sejteknek, amelyeknek segítségével az elektronok működése újra visszaáll a régi kerékvágásba. A negatív pólusú mágneses energia képes energiával ellátni a kimerült sejteket, hogy azok újra megtalálják rezgésük eredeti ritmusát. A mágnessel végzett energiafeltöltés teljes mértékben kíméli a testet, mert úgy állítja vissza a sejtek egyik legalapvetőbb feladatát, hogy az élet ősenergiáját, a mágneses erőt hívja segítségül. Az egészséges sejteket semleges elektromágneses burok veszi körül. Ha megváltoztatjuk a sejthártya bioelektromos töltését, az a sejt genetikai elváltozásához, rendellenes fejlődéséhez, végül – ha kívülről nem kap segítséget – elhalásához vezet. A mágnesterápia célja mindig a betegség okának, nem pedig a tünetének megszüntetése, az előrehaladott betegségek oka pedig a sejtekben lévő elektronok számának csökkenése. Ha mágneses regeneráló kezelés éri a megbetegedett sejtcsoportot, növekszik benne a negatív bioelektromos potenciál, és megpróbálja helyreállítani az eredeti, normális állapotot. Ha ez sikerül, csökken az elektronbevitel, a sejtmembrán pedig újra semleges töltésűvé válik.
|
