Az egészség testi és szellemi teljesítőképesség. Ez a teljesítőképesség a sejtek működésén alapszik. A betegség a sejtek teljesítőképességének csökkenése. Attól függően alakulnak ki az egyes betegség tünetek, hogy milyen sejttípust, milyen szövetet vagy szervet érint a sejtek teljesítőképességének csökkenése. A teljesítőképesség csökkenését bizonyos határok között toleráljuk, mint öregedési folyamatot. Csak akkor beszélünk betegségről, ha túllép ezen a határon. Az öregedési folyamatot és a krónikus betegségeket azonban nem a természet okozza, hanem elsősorban életmódunk felelős érte. A betegségek lényege mindig azonos, mindig a sejtek energiahiányával kezdődik, ugyanis minden sejt megfelelő működésének előfeltétele az energia.

Az ember energiaszükségletét mindenek előtt a tápanyagok aerob (oxigén jelenlétében történő) lebontása révén fedezi a szervezet, melynek során szerves anyagokat éget el oxigén felhasználásával. A szervezetben történő valamennyi folyamathoz, a minden egyes sejtben önállóan termelődő, a rendeltetésszerű működést biztosító energiára van szükség. A megfelelő mennyiségű energiatermelés feltétele azonban a sejtek megfelelő oxigénellátása. Időben korlátozott keretek között a sejt a szükséges energiát anaerob folyamatokból, azaz oxigén jelenléte nélkül is képezheti. Erre a fajta energianyerésre azért van szükség, hogy a sejt akut „oxigénhiányos” helyzetben, illetve addig, amíg a szervezet hozzá nem szokik a nagyobb energiaszükséglethez (pl. intenzív sportmozgás kezdetén), fenn tudja tartani teljesítőképességét és működését. Az anaerob módon történő energianyerés következménye azonban az lesz, hogy a sejtek túlságosan savasakká válnak, ami tovább rontja az anyagcserét. Ha a szervezetben a környezet „savas” irányba mozdul el, akkor az összes anyagcsere folyamat csökkentett szinten zajlik. Ugyanis a sejt energiahiányának következménye az anyagcserezavar, mivel hiányzik az aktív anyagcseréhez szükséges oxigén.

Az elsavasodott szövetekben romlanak a vér áramlási jellemzői, a vörösvértestek mindjobban elvesztik rugalmasságukat, és már nem tudják átjárni a kapillárisokat, a finom hajszálereket, ami elégtelen ellátáshoz és oxigénhiányhoz vezet. Ha túl sok sav kötődik a vörösvértestekhez, azon nem tudják megfelelő módon felvenni az oxigént, és a test oxigénhiányban szenved még akkor is, ha a tüdők elegendő oxigént kínálnak neki. Ördögi kör: a szervezetben zajló folyamatokhoz a sejtek által termelt energiára van szükség. A megfelelő energia csak megfelelő oxigén jelenlétében jöhet létre, ugyanis az energia anyagcsere során keletkezik, amelynek optimális működéséhez oxigénre van szükség. A sejtek energiaellátásánál a döntő tényező az oxigénellátásuk. Ha csökken a sejtek energiaellátása, az tovább rontja az anyagcserét, a sejtekhez nem jut el a szükséges tápanyag, oxigén, vagyis krónikus oxigénhiány alakul ki.

A krónikus oxigénhiány okai mindenekelőtt a civilizált ember életmódjában keresendőek. Kialakulásának kedvez, illetve előidézőjének oka többek között a mozgáshiány, a fizikai stressz, a felületes és gyors légzés, a helytelen (savasító) táplálkozás, dohányzás, alkohol-fogyasztás és a fokozódó környezetszennyezés. Az energiazavar a sejtek anyagcsere-zavarához vezet. Amennyiben ez az állapot tartósan fennáll, illetve ha nincs kompenzálási képesség, akkor működési zavar alakul ki. Ha egy szerv vagy szövet sok sejtje érintett, szervi vagy szövetsérülés jön létre, és megjelennek a betegségre jellemző tünetek.