Az 1960-as évek elején Dr. George Goodheart, kiropraktőr dolgozta ki az izmok vizsgálatának és tesztelésének koncepcióját.

A kiropraktikában azt az izmot kezelik, amelyik görcsös és fáj. Dr. Goodheart azonban gyakran azt tapasztalta, ha így járt el, akkor a beteg újra ugyanazzal a problémával jött vissza. Rájött, hogy csak akkor van rendben a kliens, ha a csontokat tartó mindkét izom egyensúlyban van. Goodheart alapvető felfedezése az volt, hogy nem a görcsös izmot kell kezelni, hanem a gyenge ellenpárt kell aktivizálni, hogy az egyensúlyt, és ezzel a fájdalommentességet elérjük. A vizsgálatnak ezt a módját alkalmazott kineziológiának nevezte el. Kezdetben a kineziológia kiropraktikai mesterség volt, később az izomtesztelés által egészen új dimenziót kapott.

Az izomtesztelést biofeedback-ként (biológiai visszacsatolásként) használva fontos inoformációkat hívhatunk le a tudatalattiból, és a test sejtmemóriájából, amelyek segítenek megtalálni a kliens problémájának gyökerét. A kineziológus meghatározott kérdéseket tesz fel, miközben enyhe nyomást gyakorol a kezelt személy kinyújtott karjára. A kar izmai – közvetítve az agy, illetve a test sejtes memória szinten tárolt információit – a kérdésekre erősen tartó, vagy elgyengülő izomtónussal reagálnak. Az izomtesztelés lehetővé teszi, hogy felderítsük az adott probléma tudatalatti szinten lévő, valódi okát, és a kialakult blokk jellegét, és egyénre szabottan meghatározhassuk a szükséges beavatkozások jellegét. Az egyensúly helyreállítását segítő korrekciókat szintén izomteszteléssel, egyénre szabottan határozza meg a kineziológus. Ezek a korrekciók fájdalommentesek és gyengédek, mégis kiemelkedő hatékonysággal bírnak, és sokszor gyors változást hoznak.